Aki most a 40-es éveit éli, az nagy valószínűséggel már tinédzser korában megismerkedett a számítógéppel, fiatal felnőttként rendszeres internetfelhasználóvá vált és az elmúlt 10 évét különböző közösségi oldalakon töltötte. A 30-asok már általános iskolában találkoztak az internettel, középiskolai éveikre jelentős hatással voltak az akkoriban feltörekvőben lévő közösségi platformok. Az utánuk következő generációk pedig egy új, digitális korba születtek bele, számukra ezek a dolgok már az élet velejárói. Nem nehéz levonni a következtetést, a fent említett generációk egyre nagyobb vásárlóerővel bírnak, egyre többen lépnek be közülük a munkaerőpiacra, kerülnek vállalatoknál döntéshozó pozícióba, ami jelentős piaci hatással bír. Számukra természetes, hogy egy vállalkozás termékeiről vagy szolgáltatásairól digitálisan is tájékozódhatnak, hogy a mindennapi munkafolyamatokban hatékony, könnyen használó szoftverek támogatják őket.
A digitalizációnak - a számos vélt vagy valós negatív hatása mellett - van egy hatalmas előnye: nagyságrendekkel gyorsabbá, egyszerűbbé és költséghatékonyabbá tud tenni jónéhány hétköznapi tevékenységet. Nem véletlen, hogy egyre jobban elterjed a magánszektortól kezdve a közigazgatáson át szinte minden területen. A kulcs a „nagyságrendekkel” szó. A digitalizáció teljesen megváltoztatja a világot, a vállalatok pedig egész egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy ne alkalmazkodjanak hozzá.
Manapság hajlamosak vagyunk mindenre az innováció kifejezést használni, azonban a valódi innovációnak van egy árnyoldala: ha nagyságrendi változásról beszélünk, az számos addig nyereséges, ám a változó körülményekhez alkalmazkodni képtelen vállalkozást tehet rövid időn belül veszteségessé. Egy gyakran említett példa erre a „jégipar” esete.
Az 1880-as évek elején az Egyesült Államok északkeleti részén egy új ipari szegmens volt feltörekvőben, a jégbányászat. A koncepció egyszerű volt: a hidegebb régiókban bányászott jeget a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban szállították a melegebb régiókba, ahol így elérhetővé vált az élelmiszerek tartósítására való felhasználása. 1886-ra emberek ezrei dolgoztak az ágazatban, évi mintegy 25 millió tonna jeget megmozgatva. Jelentős fejlesztések történtek a hatékonyabb bányászat, a jobb hőszigetelés és a logisztikai műveletek optimálissá tétele érdekében.
1870-ben Carl von Linde publikálta kutatási eredményeit, ami néhány éven belül az első stabil, ipari méretű hűtőgép létrejöttéhez vezetett. A jeget így már nem kellett hideg területekről szállítani, helyben is lehetett gyártani. A piac átalakult. Bár a két ágazat egy ideig párhuzamosan fejlődött, a jégbányászat előbb utóbb teljesen eltűnt. A dolog árnyoldala, hogy a legtöbb bányász vállalat nem az új technológiához való alkalmazkodás útját választotta, hanem a végsőkig kitartott a bányászat mellett. Többségük - bár puszta méretéből adódóan egy ideig még képes volt talpon maradni - végül csődbement.
A napjainkban zajló digitális innováció hasonló kihívások elé állítja a modern vállalkozásokat. Vagy reagálnak a változó piaci környezetre, a módosult vásárlói igényekre, vagy előbb-utóbb piacot veszítenek. Helyüket betöltik azok, akik képesek kiszolgálni ezeket az új igényeket. Magyarországon, főleg a KKV szektorban jelentős lemaradás tapasztalható a digitalizáció terén. Sok kis vállalkozás ennek köszönhetően komolyabb digitális jelenlét nélkül is képes még boldogulni. A nemzetközi trendek alapján viszont egyértelmű, hogy a helyzet hamarosan változni fog.